Az idővel nem a ház és a kert lett nagyobb, hanem a gyerekek.

A párom nagyon szereti a gyerekeit. Fizikai fájdalmat okozott számára, hogy a mindennapjait nem tölti be gyermekzsivaj, amikor a mamájuk a saját életével őket is felpakolta és elvitte. Úgy érezte, akkor építhet fel igazán intenzív kapcsolatot velük, ha nem vasárnapi apukaként éli meg a találkozásokat és kétórás állatkerti sétára redukálja az együttléteket, hanem teret és időt teremt számukra. Az időt a szerda esték, csütörtök reggelek, a péntek délutántól a vasárnap estig tartó találkozások, a teret az újrafestett, az üdülői bútorból újraélesztett gyerekszoba, az új játékpark nyújtották. Gyakorlatilag a gyerekek az idejük egyharmadát a papájukkal tölthették és ezek a találkozások minőségi együttlétek voltak… férfiasan nomád körülmények között, pazar panorámával.

Mint utólag kiderült a miliő nem emberem, hanem egy hölgy, az akkor leendő volt párja keze munkája volt, aki olyan hévvel távozott a lakásból, hogy gyakorlatilag csak a vezetékeket nem vitte magával … bár néhol azért kitépte. Bár az extra vezetékekre aligha lehetett szüksége, mert az előző tulajdonos jóvoltából csili-vili lakásba tudott mozdulni szuper hűtővel, ablakokkal, jacuzzival. Élelmesen a mosogatógép és az újonnan beszerzett mosógép is távozott, biztos, ami biztos. Gyakorlatilag a lakás kiürült, a függönyök , tv, hifitorony új helyre költöztek. Nagy sajnálatára az ülőgarnitúrát nem vihette el és a tv-t is vissza kellett hoznia. A franciaágy is az új kapcsolat megalapozását szolgálta. Bár a konyhaszekrényre nem volt szüksége, de a tartalma is elköltözött, így az első gyerekes szerdán csak egy véletlenül maradt kanál és egy apró műanyagtányér szolgálta a vacsorát.

A lakás a távozás után három-négy hónappal (ekkor láttam én először) is háborús övezetnek tűnt, bár az üdülőből visszahozott bútorok lakhatóvá tették a lakást, de függöny nem volt.

A hangulat teljessé tételeként nem távozott messze, csak az alatta levő lakásba, ahová az új párja is szinte azonnal beköltözött.

Hihetetlen előnyei voltak eme logisztikai bravúrnak. Párom személyében gyorsan lehetett bébicsőszt találni és a csipet-csapat szülői segédlet nélkül tudott közlekedni a két emelet között. A két lakás színvonalának összehasonlítgatása azaz az alsó lakás dicsérgetésének meghallgatása egész apró önuralmat kívánt a volt asszonykával és udvartartásával történő lépcsőházi és utcai találkozásaihoz képest. Így gyorsan adódott az ötlet, ha a Duna másik oldalára költözünk az én lakásomba, akkor kevesebb lelki sérüléssel megúszhatóak a mindennapok. Legalábbis a gyerekmentes hétköznapok. A gyermekes hétvégék továbbra is szimbiózis terhelten történhettek.

A párom, hogy egyszerűsítse az életét lakáscserén kezdett el dolgozni. Nem szívesen adta fel az általa régen szeretett környéket, de tudta, hogy a távolság könnyebben elviselhetővé teszi a múlt következményeit. Túl messze sem szeretett volna költözni, hogy ne kerüljön messze az imádott lurkóitól. Elkezdődött a futás az idővel, a lehetőségekkel, a lakáspiac fintoraival. Kiváló szótárt tudtunk kialakítani az ajánlat és a valóság viszonyáról.
Jó megközelítésű azaz zajos és biztos lehetsz benne, hogy reggel 5-kor a busz ébreszt. Jó állapotban lévő azaz 15 éve újracsempézték a fürdőszobát, de a szekrények mögött máló vakolat okoz meglepetést. Felújításra szorul azaz a társasház nyugdíjas lakói az elmúlt 40 évben nem háborgatták az épület életét felújításokkal, homlokzat és tetőszigetelésekkel. Kiváló lakóközösség azt jelenti, hogy a lakók már negyven éve együtt laknak és nem nagyon szeretnék, hogy gyerekek a házba költözzenek. A panorámás azt jelenti, hogy a lakók emlékeznek, hogy amikor beköltöztek és a környező fák és épületek kisebbek voltak, akkor látható volt a Sashegy hátsó része és teleszkóppal kiválóan látható volt a város. A nyugodt környéket úgy lehet lefordítani, hogy kisebb kék túrával érhető el a legközelebbi buszmegálló és a hó csak hóolvadáskor tűnik el.

Hat hónap után sikerült egy szomszéd kerületben levő ikerház egyik felét fellelni. A ház nem a méretével és szépségével hívta fel magára a figyelmet, hanem a kellemes fekvésű kertjével, a benne rejlő lehetőségekkel… na és a régi lakáshoz viszonyított ideális elhelyezkedésével.
Egy csodálatos napsütötte hétvégén megkezdtük az udvar kertté varázsolását. Az előző tulaj úgy döntött, hogy egy ilyen csodás kertet akkor tud a legjobban kihasználni, ha építési törmelékkel feltöltött kutyafuttatót és kutyajátszóteret alakít ki. Ezt a remek ötletet el kezdtük megsemmisíteni. Kihordtuk mind a 36 széttépet gumilabdát, felszedtük a 198, 6 kg kavicsot és építési törmeléket, összesepertük az öt évnyi avart és a kert felásásába kezdtünk. Kicsit dilemmáztunk, hogy megritkítsuk-e a gyümölcsfákat, de adtunk nekik esélyt bizonyítani. Nagy bánatunkra az előző tulaj a macskáját nem vitte magával, így hosszú állóháború kezdődött a macsekkel , hogy a teraszt visszakapjuk. A következő héten egy gyors tisztasági festést is kapott a lakást, de nagyon kellett iparkodni, hogy még véletlenül se maradjon ki egyetlen gyermekes szerda sem. Bár február volt, de párom mamájával végigpucoltam és felfüggönyöztem az összes ablakot, ami az elmaradt mázolás miatt nem volt egy egyszerű feladvány.

Bár a csipeteknek önálló birodalmuk van a mamájuknál, de a két szobából az egyik az ő birodalmuk lett, hogy itt is otthon érezhessék magukat. Mivel a gyermekágyakat csak szerdán sikerült megvenni, így az összeszerelést nem sikerült időben befejezni, de azért határozottan elégedettek és büszkék voltunk. Úgy éreztük, a kis manók komolyan meg fognak minket dicsérni.

Büszkeségünk elnyomta a tisztánlátásunkat és csak utólag szembesültünk azzal az elvárás halmazzal, ami a nagyigényű mama hatásaként hirtelen nyomásként nehezedett ránk.
Igazából nem is a vélemények korrektsége, hanem a nyílt stílusa volt számomra megdöbbentő és bántó.
- Hogy tudtad ezt a szart megvásárolni? –kérdezte a 10 éves Viktor
- Minek kellet elköltözni az előző lakásból, azt kellett volna felújítani. – kérdezte Vivien. Ez az, amikor a gyerek a helyzet visszáját nem, csak a praktikumát látja.
- Kicsi. Nem férünk el. – szolgált újabb adalékkal Vilmos. El kell ismerni igazuk volt, mert egy szobával kevesebbel kellett gazdálkodnunk.
- Mikor fested újra a házat? – Valóban a piros eme sajátos, a hetvenes évekbe visszahúzó árnyalata praktikus a Norvég telek farmházainál, de itt inkább randának, mint mediterránnak nevezhető.
- Ez a gyerekszoba randa. A maminál sokkal szebb az íróasztalom. – folyt bele újra Viktor a minősítésbe. Pedig kimondottan új volt az előző lakásban használt és a párom gyerekkori íróasztalához képest.

Bevallom, kettőnk közül a párom messze sokkal fegyelmezettebben viselte a gyerekek őszinte stílusát. Én gyakorlatilag megsemmisültem a kritikák alatt. Különösen az első kérdés visszatérő jellege okozott fejfájást hónapokig.

Szerencsére a tavasz a kertet más megvilágításba helyezte és együtt kezdtük el a kert kialakítását, füvesítését, a veteményezést. Az elmúlt évek alatt hintával, ugrálókkal, kosárpalánkkal, kerti székekkel, sziklakerttel sikerült látványos, közös sikereket elérnünk. Időről időre felvetődik a ház bővítésének, szépítésének az ötlete, az elvárásaik a jövőbeni szobájukat illetően, de ezeket már a konstruktivizmus szelleme hatja át. Ha valami apróság történik, örülnek, többnyire korrekt formában megfogalmazott véleményt mondanak. Nem a ház és a kert lett nagyobb, hanem a gyerekek, akik egyrészt megszokták, hogy ez a ház nem csili-vili, másrészt elfogadták a lehetőségeket. Bár az utóbbi idők fejleményként a kontraszt erősebb lett, hiszen sikerült a lakásukat kétszer akkora sorházra cserélni, de ez egy másik történet.

Teher alatt nő a pálma vagy karácsonyfa alatt növök én?

Forralt bor, fahéjas narancs, piros, arany, zöld, zserbó, mézes süti, szegedi vegyes hallé, borleves. Szeretem a Karácsony illatát, színeit, gesztusait, ízeit, tradícióját. Izgalmas átélni az ajándékozás örömét és a lehetőséget, hogy ezt az íz és szín kavalkádot egy új generáció veled együtt is tanulhatja… december 25-e estig.


Elgondolkodtak már azon miért szükséges nekünk Magyarországon legalább három nap (december24, 25,26) a Karácsony megünneplésére? Miért 24 napos az ádvent? Amerikában a Karácsonyt összecsapják gyakorlatilag két nap alatt. December 26-án már mindenki dolgozik és nemcsak azért mert egy multi év végi pénzügyi zárását és jogi, strukturális alakítását asszisztálja. Egyszerűen 2 nap elég. A válasz, a logisztikai bravúroktól sem mentes magyar forgatókönyvben rejlik. Legalább 24 nap, mire a logisztikát megszervezed, a lakásokat, a Karácsonyfákat feldíszíted, három napot „élvezed” ... majd leülsz kedvenc sarkodba, felteszed a lábad a karácsonyi terítőre és az apró csalódottságokat leöblíted egy kis forralt borral.


Végül is szerencsés vagyok. A páromnak csak három gyermeke van, akik akkor még a lakása alatt levő lakásban éltek. Bár a mamám nem Budapesten él, de legalább ebben az országban. Külön szerencse, habár külön lakást futtatunk a párommal (hiszen a jó párkapcsolat titka, a külön hálószoba, köztük egy óceán… Gábor Zsazsától praktikus rangra emelt elévülhetetlen bölcsesség), hogy ezek a lakások egy városban, városrészben vannak és a szülei is pestiek. Így naponta egy Karácsony megünneplésével is végére érünk még az adott évben a Karácsonyi ünnepeknek. Igaz, ehhez négy napra van szükségünk. (Kivétel tavaly, amikor ezt megfejeltük egy extra Karácsonnyal az éppen barátnő keresésben levő öccsével 22-én).

A nagy derby December elején kezdődik az Ádvent első napjával. Akkor rázom gatyába először a párom és a saját lakásom. Kicsit kitakarítok, kirakom a frissen vásárolt fenyőfás, gyertyás díszeket, terítőket. Majdnem így történt ez az első évben, bár akkor még nem a saját lakásomra fókuszáltam. Nem akartam túlzásba vinni, ezért az ex által az elvitelre nem érdemesített darabok újrahasznosítása mellett döntöttem.

Elégedett voltam. Bár a piros díszek, koszorúk, gyertyák avittak voltak, de kétségtelenül a Karácsony színeit hozták a lakásba. Tudtam, hogy sikert aratok. Párom oda és vissza volt. Bár valószínűleg jó ízlésű exe mellett ez nem volt újdonság, de szerette, hogy otthonosabbá tettem a decemberi hétvégre a gyerekekkel megosztott férfiasan zilált kuckóját. Tudtam, hogy a fiatalkorú, de kora ellenére magabiztos véleménnyel rendelkező zsűri ( a hatéves Vivien és a kilencéves fiúk, Viktor és Vilmos) is imádni fogja. Megfejeltem ezt egy közös Ádventi koszorú készítésével. Ez nagyszer ötlet volt és nevelő hatású. Igaz, nevelve én lettem.
Megtanultam milyen összehasonlítva lenni: Elsősorban Vivien,a nő és Viktor a jó ízlésű és nagy elvárásokkal rendelkező férfi próbált nevelő célzatú információkkal ellátni.
- A mami vett nagyon szép gyertyákat és kifestette.
- A mami üvegfestékkel csodákat tudni csinálni. –Hallom Vivien hangját
- A mami az ajtóinkra díszt tett- Doma kiegészítése. De én egy zseniáli multikultis pénzügyes vagyok, vígasztaltam magam némán mosolyogva, legalábbis a rám merevedett mosolyt annak szántam.
- A Lacitól kaptam kis díszt. - Rá kellett jönnöm, szeretem a versenyt, de nem szeretek veszíteni és most úgy tűnik, vesztésre álltam.


Nem baj. Nem adom fel. Majd az ajándékok, a karácsonyfa. Az majd mindent felülír, bár addig az alapszabályokat le kell fektetni. Együtt vagy külön adjátok a pároddal? Együtt adjátok át a nagyszülőkkel vagy külön? Ezek a kérdések csak az első Karácsony előtt okoztak fejfájást, mert a pragmatikus 10 év alattiak végül később megválaszolták ezt a nehéznek látszó kérdést.„ A helyzetnek egy nagy előnye, hogy több helyről kapunk ajándékot.„

A párom megkönnyítette életemet, mert ő az, aki már november végén az egész családnak szétosztja az augusztustól összehalmozott ajándékokat.

Az én erősségem a szervezés, nem hiába vagyok rendszerszervező és azt hiszem az eredmény magáért beszél. Bár akkori munkáltatóm ( a világmulti) év végi pénzügyi zárási ütemterve család és Karácsonybarátnak nem nevezhető a Karácsony előtti időszakra, Karácsonyra, és a két ünnep közére tervezett ütemtervével, de ki tudtam venni pár napot, hogy kitűzött célomat teljesítsem. 22-én rákoncentráltam a lakásom rendbetételére. December 23-án délelőtt a párom lakásának rendbetétele, ajándékcsomagolás, fadíszítés. Délután vissza a saját lakásomba, hogy a mi karácsonyunkat abszolváljuk vacsora készítéssel, fadíszítéssel, ajándékozással. A kettőnk 24-e estje 23-án. Ez az igazi naptárreform. Másnap reggel összepakoltunk és leutaztunk a mamámhoz. Fadíszítés, ajándékozás, vacsora. A korai ebéd után gyors visszautazás, hogy kettőkor a gyerekek megkezdhessék a karácsonyi szünet apai részét.

Kettő előtt pár perccel Viktor rontott be először az ajtón, percekkel megelőzve Vivient és Vilmost. Viktor az, aki ugyanazzal a sürgető türelmetlenséggel reagál mindenre, mint a viccben levő malacka, akinek a nyuszi siet a segítségére, hogy kimásszon a kelepcéből: „Várj malacka, amíg hozok egy létrát” „ Nem várok” – kiabál ki az árokból.

Ajándékok gyors feltérképezése
- A mi fánk magasabb – Vilmos
- A mienk sokkal szebb. – Vivien – pedig ezeket a díszeket is a mami vette, gondoltam magasztosan.
- A mami nekünk sokkal nagyobbat GEO-t vett. Ez semmire sem jó. – jött a fellebbezhetetlen ítélet Viktortól - mit meg nem old az átlagnál korrektebb gyerektartás – teszem hozzá magamban.
- A GAME… ami a maminál van, sokkal jobb.
Vivien édes és hálás volt. Csoda volt a Csipkerózsika kastély, az ötvendarabos puzzle. Nem tudott vele betelni.

Viktor gyorsan végzett a készlet nyilvántartással és kezdődött az összehasonlítás.
- A mamitól és a Lacitól számítógépet kaptunk ajándékba.
Vilmos, akiben a könyvelési hajlam is igen erős (szerintem pénzügyes lesz) rátér a további tételekre.
- Apu, te mit kaptál a Tündétől?
- Te mit adtál a Tündének?
Miután a felderítő munka kiteljesedett és befejeződött, úgy érezték, itt igazán nincs miért maradni, amiben a mami erősen benne volt, hiszen a következő négy nap forgatókönyvét elfelejtette imádott gyermekeinek elmondani. Hozzá kell tenni, hogy a megoldási módja öt év alatt sem fejlődött, ugyanúgy információk nélkül engedi el e gyerekeket.
- Most itt kell maradni? – Kérdezte csalódottan Viktor - A párom pótolta ezt az űrt, így gyorsan lemondtak a mamitól kapott csodálatos számítógépük ismételt birtokbavételéről és átléptünk a Maslow-i szükségletpiramis alacsonyabb fokára.
– Éhes vagyok. – mondta Viktor
- Nem ettetek? –kérdeztem meglepve- hiszen mi egyrészt ebédeltünk, másrészt a sokkoló, elsöprő entree után legkevésbé éhesek voltunk.
- Mákosguba volt ebédre, de nem voltunk éhesek. –jött a válasz - mert a mami ünnepi menüje csak ezt tudja tartalmazni- gondoltam az ünnephez méltó szarkazmussal és rohantam a konyhába, hogy a vacsorára tervezett menüből egy gyors ebédet készítsek. Legalább lelki leépülésem átalakul egy emelkedettebb tevékenységgé. Amúgy a menü összeállítása nem nagy feladvány, mert gyakorlatilag ötünknek ötfélét. Végül is a tiltó lista nem sokkal hosszabb, mint a Wall Streer Juornal, beleértve a házi készítésű finomságokat. A halnak még a szagát sem, a kocsonyát látni sem, a sült halat csak a Vilmos. Bejgli, mézes süti, zserbó ízei nem ismertek, mert a mami nem szokott csinálni, így kapásból tiltó listára kerültek. A párom szerencsére a hallé mellett döntött. Vilmos sült halat kért, Vivien húslevest választott, Viktor rántott csirke mellett döntött, én pedig választottam a kocsonyát.
26-án a nagyiéknál részt vettünk a negyedik Karácsonyunkon. A maradék három nap gyorsan elszállt, mert a párom erőssége az animálás és persze a végső summázásnál kiderült, hogy a számítógép ősrégi, alapszoftverek nem futnak rajta, mert a processor lassú, az operációs rendszer elavult (Windows95). A Game1 sem használják, mert uncsi. Így bár nem könnyen, de gyorsan rehabilitálódtam. Azt mondják teher alatt nő a pálma vagy karácsonyfa alatt növök én?

MOZAIKMAMA

A 21 századi nőket mi jellemzi?

Szépek, csinosak, okosak.

Tanulnak… sokat és egyre többet., hogy tudjanak, színesebb nővé, elégedett, igényes anyává válhassanak és kitöltsék az időt két férfi között.

Dolgoznak... sokat, nagyon sokat, mert van ambíciójuk, kedvük, idejük, valahol bizonyítani kell, lekötetlen energiájuk, vegyértékeik vannak és szeretnének anyagilag függetlenné válni

Sportolnak… mert hiúak, tetszeni akarnak, ki akarnak válni a tömegből, termékenyek akarnak maradni, kívánatosak akarnak maradni.

Utaznak…hogy élményeket gyűjtsenek, relaxáljanak, barátjozzanak

Párt keresnek… állandóan és akár évtizedekig.

Párt találnak… néha, de egyre gyakrabban elvált apa személyében, akik már második életüket kezdik el múlttal, örök felelőséggel és így

Mozaikmamává válnak … mert szeretik a férfit

De a mozaikmamák csoportja sem homogén. Nemcsak hajszínük, de mozaikcsaládba kerülésük is megkülönbözteti őket.

• MOZAIKMAMA saját gyermek nélkül … talán neki a legnehezebb. Nem tanult meg egy gyermeket felnevelni, , mert nem tudják milyen ha gyermeke van valakinek
• MOZAIKMAMA saját gyermekkel…a legkiegyensúlyozottabb helyzet, mert a mozaikmama és a mozaikpapa a tapasztalatok mellett sokkal töb empátiát hoz a szituációba.
• MOZAIKMAMA közös gyermekkel...Egy komplexebb, de egyenrangúbb helyzetet alakít ki.

A mozaikmamák az evolúció mely fokán állnak?

Az elhíresült single hordák (2006 választási kampány, FIDESZ) óta tudom, hogy ők az evolúció alja. A mozaikmama saját gyermek nélkül szintén nem létezik sem az adórendszer, sem a társadalom, sem a nyelvészet számára. Tehát nincs.

Zavar az identitásomban

Vivien felviharzott a lépcsőn és becsöngetett. Ő érkezett elsőnek a szeptemberi születésnaposok ebédjére hozzám. A közeli barátnőjénél töltötte a vasárnap délelőttöt, így korábban megérkezett, mint a fiúk a hegyi bicikli versenyről. Mamámmal még javában a konyhai szorgoskodásunk közepén voltunk, így Vivien csatlakozott hozzánk, hogy segítsen. Kidobta rágóját a kukába és közben a kukáról a sulira asszociálva élénk tizenegy évesként jókedvű és elismerőnek szánt kommentbe kezdett:
Az iskolában a szelektív hulladékgyűjtésről tanultunk és meséltem, hogy egy ismerősünknek is szelektív szemetese van otthon. Tünde, rád gondoltam.

Harcedzettnek és képzettnek tartom magam (hiszen dr. Fischer Eszter művét a mozaikcsaládokról már áttanulmányoztam), de ebben a pillanatban kicsit megütköztem és csak úgy magamban (hiszen harcedzett vagyok, ahogy merészen állítottam) puffogni kezdtem:
- Hiszen már közel hat éve vagyok a papájának a párja és még nincs nevem, identitásom, beosztásom? Miért nem lehet engem Tündének, a papám párjának nevezni?

Amikor már józanabbul és nem első sértődöttségből próbáltam a kérdést megválaszolni, rájöttem, hogy nincs könnyű dolga Viviennek, hiszen az élő és a folyamatosan megújuló magyar nyelv még nem találta meg a megfelelő elnevezést a praktikusan létező, de jogilag nem létező családi kapcsolatokra.

Dr. Fischer Andrea az úttörőmunkát elvégezte és megismertette velünk a szemléletes patchwork/mozaikcsalád fogalmát és abban elhelyezett minket: a páromat, három gyermekét, volt feleségét, volt felesége új párját (férjét??), a szüleit, a mamámat, engem, de az én státuszom, beosztásom frappáns, rövid, pozitív, netán humoros elnevezését nem oldotta meg. Az önbeteljesítő „gonosz mostoha”, a gonosz „mostoha”, az eufemisztikus „nevelőszülő” és az érzelmileg semleges és pontatlan „második feleség”-en kívül merészebb vizekre nem evezett.

"A patchwork-család
A nemzetközi pszichológiai-szociológiai szakirodalomban patchworkcsaládnak nevezik azt a családformát, amely nem egy szülőpárból és közös gyerekeiből, hanem különböző családrészek „összeolvadásából” jön létre. A patchwork „foltvarrást” jelent, azt a fajta kézimunkát, melynek során különféle eredetű és színű foltokból terítőt varrnak össze, oly módon, hogy az összhatás harmonikus legyen. A hasonlat azt az optimista elképzelést tükrözi, hogy a részekből összeépült család elemei a terítő foltjaihoz hasonlóan megtartják különállásukat és saját jellegzetességeiket, de végül összetartozó egységgé állnak össze. A patchwork-családot magyarul mozaik-családnak is szokás nevezni, ugyanebből az alapgondolatból kiindulva: a mozaik mintázata is eredetileg különálló, tarkabarka kövek művészies összeillesztésével és összeerősítésével jön létre."

Ugyanakkor biztosított arról, hogy nehéz helyzetben vagyok és nem tud mintát ajánlani, hiszen azt nekem kell kialakítani.

"A mostoha funkciójára nincs minta, az életformát, a kapcsolatot szinte mindenkinek egyénileg kell kialakítani, ami sokkal nehezebb, mint meglévő, kidolgozott szerepelvárásoknak eleget tenni. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy erre a kapcsolatra a gyereknek nincs szüksége. Ami nem azt jelenti, hogy ne válhatna akár hasznára, hogy ne nőhetné ki magát életre szólóan fontos kapcsolattá, de a kiinduló helyzet az, hogy nem a gyereknek van szüksége szülőpótlékra, hanem a magányossá vált szülőnek partnerre. Nem ritkán a gyerek ellenérzését váltja ki, ha a mostoha túlzottan törekszik a szülőszerep betöltésére. A gyerek a távollévő szülője elleni árulásnak érezheti, ha hasonló módon viszonyul egy „idegenhez”, és zavarhatja, ha úgy véli: a házastárs „bitorolni” akarja a szülő helyét. Érzései szabadabban fejlődhetnek, ha nem kell attól tartania: az új házastárs apjának vagy anyjának vetélytársa. De ha nem az, akkor micsoda? Hát ezt kell mindenkinek magának kialakítania, a családtagok személyiségétől, az adott helyzettől vezetve, ami igazán nem könnyű feladat."

Itt tartok most. Hat éve próbálkozom, próbálom kialakítani úgy a szerepem, hogy én magam nem vagyok Édesanya és a párom is csak csak a barátainkon keresztül találkozik a szerepemmel.