Teher alatt nő a pálma vagy karácsonyfa alatt növök én?

Forralt bor, fahéjas narancs, piros, arany, zöld, zserbó, mézes süti, szegedi vegyes hallé, borleves. Szeretem a Karácsony illatát, színeit, gesztusait, ízeit, tradícióját. Izgalmas átélni az ajándékozás örömét és a lehetőséget, hogy ezt az íz és szín kavalkádot egy új generáció veled együtt is tanulhatja… december 25-e estig.


Elgondolkodtak már azon miért szükséges nekünk Magyarországon legalább három nap (december24, 25,26) a Karácsony megünneplésére? Miért 24 napos az ádvent? Amerikában a Karácsonyt összecsapják gyakorlatilag két nap alatt. December 26-án már mindenki dolgozik és nemcsak azért mert egy multi év végi pénzügyi zárását és jogi, strukturális alakítását asszisztálja. Egyszerűen 2 nap elég. A válasz, a logisztikai bravúroktól sem mentes magyar forgatókönyvben rejlik. Legalább 24 nap, mire a logisztikát megszervezed, a lakásokat, a Karácsonyfákat feldíszíted, három napot „élvezed” ... majd leülsz kedvenc sarkodba, felteszed a lábad a karácsonyi terítőre és az apró csalódottságokat leöblíted egy kis forralt borral.


Végül is szerencsés vagyok. A páromnak csak három gyermeke van, akik akkor még a lakása alatt levő lakásban éltek. Bár a mamám nem Budapesten él, de legalább ebben az országban. Külön szerencse, habár külön lakást futtatunk a párommal (hiszen a jó párkapcsolat titka, a külön hálószoba, köztük egy óceán… Gábor Zsazsától praktikus rangra emelt elévülhetetlen bölcsesség), hogy ezek a lakások egy városban, városrészben vannak és a szülei is pestiek. Így naponta egy Karácsony megünneplésével is végére érünk még az adott évben a Karácsonyi ünnepeknek. Igaz, ehhez négy napra van szükségünk. (Kivétel tavaly, amikor ezt megfejeltük egy extra Karácsonnyal az éppen barátnő keresésben levő öccsével 22-én).

A nagy derby December elején kezdődik az Ádvent első napjával. Akkor rázom gatyába először a párom és a saját lakásom. Kicsit kitakarítok, kirakom a frissen vásárolt fenyőfás, gyertyás díszeket, terítőket. Majdnem így történt ez az első évben, bár akkor még nem a saját lakásomra fókuszáltam. Nem akartam túlzásba vinni, ezért az ex által az elvitelre nem érdemesített darabok újrahasznosítása mellett döntöttem.

Elégedett voltam. Bár a piros díszek, koszorúk, gyertyák avittak voltak, de kétségtelenül a Karácsony színeit hozták a lakásba. Tudtam, hogy sikert aratok. Párom oda és vissza volt. Bár valószínűleg jó ízlésű exe mellett ez nem volt újdonság, de szerette, hogy otthonosabbá tettem a decemberi hétvégre a gyerekekkel megosztott férfiasan zilált kuckóját. Tudtam, hogy a fiatalkorú, de kora ellenére magabiztos véleménnyel rendelkező zsűri ( a hatéves Vivien és a kilencéves fiúk, Viktor és Vilmos) is imádni fogja. Megfejeltem ezt egy közös Ádventi koszorú készítésével. Ez nagyszer ötlet volt és nevelő hatású. Igaz, nevelve én lettem.
Megtanultam milyen összehasonlítva lenni: Elsősorban Vivien,a nő és Viktor a jó ízlésű és nagy elvárásokkal rendelkező férfi próbált nevelő célzatú információkkal ellátni.
- A mami vett nagyon szép gyertyákat és kifestette.
- A mami üvegfestékkel csodákat tudni csinálni. –Hallom Vivien hangját
- A mami az ajtóinkra díszt tett- Doma kiegészítése. De én egy zseniáli multikultis pénzügyes vagyok, vígasztaltam magam némán mosolyogva, legalábbis a rám merevedett mosolyt annak szántam.
- A Lacitól kaptam kis díszt. - Rá kellett jönnöm, szeretem a versenyt, de nem szeretek veszíteni és most úgy tűnik, vesztésre álltam.


Nem baj. Nem adom fel. Majd az ajándékok, a karácsonyfa. Az majd mindent felülír, bár addig az alapszabályokat le kell fektetni. Együtt vagy külön adjátok a pároddal? Együtt adjátok át a nagyszülőkkel vagy külön? Ezek a kérdések csak az első Karácsony előtt okoztak fejfájást, mert a pragmatikus 10 év alattiak végül később megválaszolták ezt a nehéznek látszó kérdést.„ A helyzetnek egy nagy előnye, hogy több helyről kapunk ajándékot.„

A párom megkönnyítette életemet, mert ő az, aki már november végén az egész családnak szétosztja az augusztustól összehalmozott ajándékokat.

Az én erősségem a szervezés, nem hiába vagyok rendszerszervező és azt hiszem az eredmény magáért beszél. Bár akkori munkáltatóm ( a világmulti) év végi pénzügyi zárási ütemterve család és Karácsonybarátnak nem nevezhető a Karácsony előtti időszakra, Karácsonyra, és a két ünnep közére tervezett ütemtervével, de ki tudtam venni pár napot, hogy kitűzött célomat teljesítsem. 22-én rákoncentráltam a lakásom rendbetételére. December 23-án délelőtt a párom lakásának rendbetétele, ajándékcsomagolás, fadíszítés. Délután vissza a saját lakásomba, hogy a mi karácsonyunkat abszolváljuk vacsora készítéssel, fadíszítéssel, ajándékozással. A kettőnk 24-e estje 23-án. Ez az igazi naptárreform. Másnap reggel összepakoltunk és leutaztunk a mamámhoz. Fadíszítés, ajándékozás, vacsora. A korai ebéd után gyors visszautazás, hogy kettőkor a gyerekek megkezdhessék a karácsonyi szünet apai részét.

Kettő előtt pár perccel Viktor rontott be először az ajtón, percekkel megelőzve Vivient és Vilmost. Viktor az, aki ugyanazzal a sürgető türelmetlenséggel reagál mindenre, mint a viccben levő malacka, akinek a nyuszi siet a segítségére, hogy kimásszon a kelepcéből: „Várj malacka, amíg hozok egy létrát” „ Nem várok” – kiabál ki az árokból.

Ajándékok gyors feltérképezése
- A mi fánk magasabb – Vilmos
- A mienk sokkal szebb. – Vivien – pedig ezeket a díszeket is a mami vette, gondoltam magasztosan.
- A mami nekünk sokkal nagyobbat GEO-t vett. Ez semmire sem jó. – jött a fellebbezhetetlen ítélet Viktortól - mit meg nem old az átlagnál korrektebb gyerektartás – teszem hozzá magamban.
- A GAME… ami a maminál van, sokkal jobb.
Vivien édes és hálás volt. Csoda volt a Csipkerózsika kastély, az ötvendarabos puzzle. Nem tudott vele betelni.

Viktor gyorsan végzett a készlet nyilvántartással és kezdődött az összehasonlítás.
- A mamitól és a Lacitól számítógépet kaptunk ajándékba.
Vilmos, akiben a könyvelési hajlam is igen erős (szerintem pénzügyes lesz) rátér a további tételekre.
- Apu, te mit kaptál a Tündétől?
- Te mit adtál a Tündének?
Miután a felderítő munka kiteljesedett és befejeződött, úgy érezték, itt igazán nincs miért maradni, amiben a mami erősen benne volt, hiszen a következő négy nap forgatókönyvét elfelejtette imádott gyermekeinek elmondani. Hozzá kell tenni, hogy a megoldási módja öt év alatt sem fejlődött, ugyanúgy információk nélkül engedi el e gyerekeket.
- Most itt kell maradni? – Kérdezte csalódottan Viktor - A párom pótolta ezt az űrt, így gyorsan lemondtak a mamitól kapott csodálatos számítógépük ismételt birtokbavételéről és átléptünk a Maslow-i szükségletpiramis alacsonyabb fokára.
– Éhes vagyok. – mondta Viktor
- Nem ettetek? –kérdeztem meglepve- hiszen mi egyrészt ebédeltünk, másrészt a sokkoló, elsöprő entree után legkevésbé éhesek voltunk.
- Mákosguba volt ebédre, de nem voltunk éhesek. –jött a válasz - mert a mami ünnepi menüje csak ezt tudja tartalmazni- gondoltam az ünnephez méltó szarkazmussal és rohantam a konyhába, hogy a vacsorára tervezett menüből egy gyors ebédet készítsek. Legalább lelki leépülésem átalakul egy emelkedettebb tevékenységgé. Amúgy a menü összeállítása nem nagy feladvány, mert gyakorlatilag ötünknek ötfélét. Végül is a tiltó lista nem sokkal hosszabb, mint a Wall Streer Juornal, beleértve a házi készítésű finomságokat. A halnak még a szagát sem, a kocsonyát látni sem, a sült halat csak a Vilmos. Bejgli, mézes süti, zserbó ízei nem ismertek, mert a mami nem szokott csinálni, így kapásból tiltó listára kerültek. A párom szerencsére a hallé mellett döntött. Vilmos sült halat kért, Vivien húslevest választott, Viktor rántott csirke mellett döntött, én pedig választottam a kocsonyát.
26-án a nagyiéknál részt vettünk a negyedik Karácsonyunkon. A maradék három nap gyorsan elszállt, mert a párom erőssége az animálás és persze a végső summázásnál kiderült, hogy a számítógép ősrégi, alapszoftverek nem futnak rajta, mert a processor lassú, az operációs rendszer elavult (Windows95). A Game1 sem használják, mert uncsi. Így bár nem könnyen, de gyorsan rehabilitálódtam. Azt mondják teher alatt nő a pálma vagy karácsonyfa alatt növök én?