Mottó: Ha ittlétünk során némi örömet akarunk, nemcsak azon kell gondolkoznunk, hogyan jobbíthatunk életünkön, hanem azon is, hogyan segíthetünk ebben másokat. Mert a mi örömünk sokban függ mások örömétől, és fordítva. Ha segíteni akarunk másoknak, gyorsan kell cselekednünk, mert az idő röpül. Egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztanunk, hiszen ezt az utat még egyszer nem lesz módunk végigjárni. (Theodore Dreiser)
Nem vagyok a mozaikmamák gyöngye. A multik sokkolta határidők, az ebből fakadó életritmus és az élénk, nyílt szájú gyerekcsapat eltérő értékrendjével kevert kiskamaszság nem feltétlenül az általam legkönnyebben emészthető elegy. Szerencsére párom nemcsak imádott gyerekeivel, hanem velem is liberális. Úgy fogad el, ahogy vagyok és támogat, minthogy kritizálna vagy tanácsokat osztogatna. Nem erőltet rám semmit.
Az, hogy milyen mozaikmamákká válunk, magunkban hordozzuk nőként, emberként és bár a vérszerinti anyaként is funkcionáló mozaikmamáknak nagy löketet ad a tapasztalat, de valószínűleg az EQ-nk, az érzelmi hányadosunk a legnagyobb segítünk. Valljuk be őszintén, a kiskamaszos kritikai szemléletből több maradt meg bennem, mint az anyai melegségből. Az idő és én úgy hoztam, hogy a páromat helyzetében, apaságában támogató partner szerepe közelebb áll hozzám, mint a gyöngéd, folyamatosan megújuló óvónő szerepe. Biztos van a kettő között számtalan árnyalat, de még nem találtam meg.
Ez a partneri szerep időről időre átalakul és mindig másban manifesztálódik, olykor kísérleti stádiumban elhal. Van, hogy sikerek érnek. Van hogy úgy érzem, annyira a korom előtt azaz a gyerekek éppen aktuális igénye előtt járok, hogy túl előre gondolkodom. Bár párommal minden alkalommal megbeszélem aktuális szerepemet, ő mindig nagy optimizmussal fogadja és velem ellentétben mindig a sikereket látja meg belőle. Evolúciós folyamatom első állomásaként a gondoskodó családanyával kezdtem. Ennek egyik része a folyamatosan glédába állított lakás és az élére állított póló. Az előbbi a naponta négyszer porszívóz mama miatt ingerküszöb alatti, utóbbi a ki nem alakult igények miatt észrevétlen maradt. A másik része a gyerekétkeztetés új mederbe terelése, azaz a folyamatos csoki és egyéb nassolás felváltása étkezésenkénti három felvonásos menüvel , pedig a csipetek a tojásos galuskán, húslevesen és tejfölös tésztán kívül mást ebben a műfajban nem kívántak. A következő stádium a cukrászati alapismeretek bővítésére irányult a stíriai metélttel, csokis spagettivel, madártejjel, zserbóval, amerikai palacsintával, piskóta krémes, még krémesebb vállfajaival. A technológiai kritikák és őszinte fincorgások ( A Laci fel tudja dobni a palacsintát, miért ilyen sűrű a madártej, de csúnya ez a spagetti, nem elég édes a tészta) fogadására még nem voltam felnőve. Gyerekkorom kedvencei helyett igazából csak a nagyi palacsintája, az Erzsi néni madárteje madár nélkül, meg a mama mákos gubája volt a sláger. Jött a kreatív művész korszak. Kísérleteztem a karácsonyi, húsvéti díszítésekkel, kreatív képkinyomtatásokkal, de a mama verhetetlen ebben a műfajban. Majd jött a belsőépítészet, hogy az eufémizmus oltárán is áldozzunk. Avagy kreatív energiáimat hogy tudom hasznosítani és az üdülő felújítással a papás hétvégéket teljesebbé tenni. Ahol a papapa levese és paprikása, a nagyi palacsintája, a gyerekszobák, a bicikliút, a vizes játékok szimbiózisa ilyen páratlanul egészül ki a papa folyamatos animációjával.
Július eleji szombat reggel volt, amikor frissen, energiákkal telve felébredtem és megvilágosodtam miközben szemem a mennyezetet és a szoba falait pásztázták. Imádom ezeket a reggeleket. Pénteken még munka után kocsiba vágjuk magunkat a párommal, hogy szombaton reggel már a Balaton partján ébredjünk. Igazi adomány ez az üdülő. A szeparizációs törekvések belsőépítészeti fejleményei az NDKs balatoni tömegturizmusból fakadó igények ellátásának műemléke. Megszerzése több mint kalandos, hiszen a lakáscsere, lakásfelújítás, lakáscsere, lakásfelújítás, lakáscsere sajátos dinamikája ötvöződött párom szüleinek elszántságával. Fantasztikus, hogy van benne tér. Párom szülei nagyon sokat dolgoztak rajta, hogy a család birtokba vehesse és élvezze. Ezt a földszinti szobát is kitapétázták, kifestették és az előző tulajdonos otthagyott kihúzhatónak aposztrofált, inkább egy megtévedt vízágynak tűnő kanapéval és praktikumot nem, de helyet igénylő behemót kétajtós szekrénnyel berendezték.
Ahogy kinyitottam a szemem feltérképeztem a szobát. Az ággyal szemben egy-ki tudja- milyen anyagból készült falszerű, de egy ajtóval felszerelt építmény kanyarított le a szobából egy még egy kisebbet, egy legalább hat négyzetméteres szobának látszó egységet. Az előző évben még a kevésbé önálló csipetek vára volt, de önállóságuk az emeletre csalogatta fel őket, ahol három különálló szobába lehetett elbújni a felnőttek elől.
- Szerintem arra a szobára és a falra nincs szükségünk. Érdemes lenne egybe nyitni ezt a szobát és újratapétázni. - mondtam félhangosan az ébredező páromnak- Ha kivesszük a falat én újratapétázom- folytattam iszonyatosan bátram, pedig még nem is reggeliztem.
- Funér lemez - tippelt a párom és felkelt, hogy leellenőrizze.- könnyen eltávolítható.
- Kérdezzük meg a papádékat, hogy eltávolíthatjuk-e- léptem ki az ágyból, hogy terveim ne csak verbális síkon körvonalazódjanak.
Mire a párom öccse, mintha hívtuk volna, megérkezett, már a fal szakszerű széttépésén fáradoztunk. Nem volt visszaút. Nem vágytam semmire jobban, mint nyár közepén, a legnagyobb melegben új köntösbe öltöztetni a szobát. Bár a fal kiszedését a hirtelen ötlet vezérelte, de a felújításra már próbáltam szakmailag felkészülni. A párom papájának lebeszélése ellenére a tapétázás mellett döntöttem. Az elérhető szakirodalmak, brosúrák, jó tanácsok (a tapétázás két emberes munka, hozzá se kezdj; ezt a falat glettelni, vakolni is kell, te ehhez nem értesz, kár a nyarat erre pazarolni, úgysem jöttök annyit ide) alapján úgy döntöttem főzési tapasztalataimat bevetve fogok hozzá. Csak a legjobb alapanyagokból. Abból még egy amatőr is csodát csinálhat. Megvettem a legjobb tapétalemosót, a leszedhető, utánigazítható tapétát, tapétázást könnyítő folyadékot, az előre kikevert glettet, előre kikevert, csepegésmentes festéket, ecsetet, vakolókanalat, glettelő lapátot és két hétre levonultam a Balatonra. Sikerült az építési anyagaimmal és a felvonulás következményeivel az egész családot és házat sakkban tartanom. A nyár és az extra megpróbáltatások ellenére a család nemcsak nagyon jól viselte a rumlit, hanem szinte egyemeberként segítettek. Mivel a gyerekek éppen a Balatonon töltötték azt a hetet, reggelenként, délelőttönként, tapétát, pvc-t, padlószőnyeget távolítottunk el, gletteltünk, csiszoltunk, tapétáztunk, festettünk, délután pedig letekertünk a strandra. Első "szobafestőmázolótapétázó" munkámat még a lécet magasra tevő Gábor, párom öccse is magasra pontozta. Az Í-re a pontot egy férfias záróakkorddal, laminált padlózással tettük fel. Párom és a csipetek derekasan küzdöttek az elemekkel.
Bár a családi jóslatok szerint el kellett, hogy menjen a kedvem építőipari karrieremtől, de a következő tavasz egyik reggelén újra megvilágosodtam. Már nem emlékszem hol és milyen pozitúrában, de ismét hangosan gondolkodtam.
- Mivel a nyarakat többnyire a Balatonon töltjük, a Balatonon több hely jut a csipeteknek. – kezdtem hozzá gondolatmenetemhez, mert bár a párom a lakása két szobájából az egyiket a csipeteknek rendezte be, de álmaink és álmaik szerinti különszobát nem tudta biztosítani. – Ha a papádék megengednék, szívesen felújítanám a a gyerekek által használt szobákat. A Vivien által használt szoba felújítását már korábban elterveztem, mert erre a szobára a szüleidnek már nem maradt ereje. A télvégi vihar beáztatta Vilmos szobáját és a tapétának már csak megsárgult nyomai lefegnek az egyik falon. A harmadik szobát pedig nem érdemes kihagyni. Tanulva a múlt évből, az áprilisi, májusi hétévégéket céloznám be és mire itt a nyár már el is felejtjük a rumlit. Senkinek nem kell segítenie. – toldottam meg egy hathatós érvvel az egy szuszra eldarált kész tervet. – Egy vagy két szoba mindig lakható lesz, ha esteleg a csipetes hétvégén is jönnénk.
Párom talán mert ismer, hogy nem a levegőbe beszélek, talán mert tényleg jó ötletnek tartotta, gyorsan áldását adta második építészeti vállalkozásomnak. Még az sem lombozta le, hogy a padlózás munkájához férfias hozzáállást kívántam.
A terep- és anyagfelmérést követően Vilmos szobájával kezdtem a tapéta leszaggató, helyreállító munkálatokat, mert a beázás ezt tette a legtragikusabbá és az természet már némi előmunkálatot elvégzett. Vivien csodálatos volt. Annyira lázba hozta, hogy az ő szobája is rendbe lesz hozva, hogy minden műveletnél ott sertepertélt. Bár néha szóvá tette, hogy Vilmos csak nagynéha ellenőrzésre jön fel, de örömmel lefestette a szoba több mint felét.
Bár az építészeti magazinokban nem ezt a szobát fogják mutogatni az ilyen volt, ilyen lett rovatban, de az új lámpával, az új heverőkkel, az előző lakásom szőnyegével, takaróival kicsinosított kék-okkersága szoba valódi férfias kuckó lett, ahol akár Vilmos három barátja is elalhat, ha a kamaszkor ezt kívánja. A technológiai várakozási idők lehetővé tették egy másik szoba elkezdését. Vivien annyira izgatott volt, hogy a Viktor szobájával együtt már hozzákezdett a saját szobájában a tapéta beáztatásához és eltávolításához. Vktor, mint leendő gazda férfiasan kivette részét a tapétaszaggató műveletekből. Vivien ha megunta saját szobája kapirgászását átjött, hogy besegítsen a festésbe.
Vivien banánzöld-narancsszínű nőies csodája egy csodás zöld lámpát, zöld szőnyeget, narancssárga kanapét kapott.
A festés nem tökéletes és a szegélylécek, karnis még nincs felszerelve, de a tetőtér otthonos, tiszta, kényelmes lett. A párom és a gyerekek rengeteget segítettek. Megérte az anyagi és egyéb befektetést. Nagyon élveztem, ahogy mindenki támogatta, segítette az ötletemet és az eredményt is. Újra végig csinálnám! A népítélet pedig az idő föggvénye.
Tanulság: Mindenki alakítsa ki a saját mozaikmama szerepét és próbáljon abban ragyogni, amihez neki és a családnak kedve van. Koncentráljon arra, amiben örömét leli a család.
.jpg)
A MozaikCsalád Magazinból megtudhatjuk, hogyan mérhető mozaikcsaládunk sikeressége. Ez az évértékelések ideje, ezért úgy döntöttem, ezt én sem hagyhatom ki. 
Bejegyzések
