Mottó: Ne rágódj olyan dolgokon, amiken nem tudsz változtatni! Fogadd el őket! Nem igazán bölcs dolog azon bosszankodni, hogy odakint havazik, amit tehetsz, hogy melegen öltözöl, vízhatlan cipőt húzol, vagy otthon maradsz a kandalló mellett. (Harry Lorayne)
Nem lepődtem meg, de nem esett jól a MozaikCsalád Magazin eszmefuttatása, hogy engem és sortársaimat a jog még nem vett észre és én egy nagy fehér paca lennék ebben a mozaikcsaládosdiban. Valóban, nem könnyű felkerülni egy mozaikcsalád térképére és ott valakivé válni. Zavarunkat nemcsak a jog, hanem a mozaikcsalád belső viszonyai is erősíthetik. A tapasztalatom szerint. Hiszen identitásom zavarát nem csak a jog, de párom lánya is fokozza, ahogy azt a Zavar az identitásomban korábbi írásomban is próbáltam megfogalmazni. Nagyon szíven ütött, amikor egy iskolai órán engem említve "egy ismerősünkként" aposztrofált engem. Az évek alatt odáig nem jutottam el az evolúciós folyamatban, hogy a "papám párja" kategóriába kerüljek be.
Sohasem szoktam kérdezni, hogy otthon, az anyai házban milyen sugallatok érik őket, van-e, lehet-e összefüggés a besorolásom és a mama kinyilatkozásai között, hiszen azok megemésztése sem egyszerű, amiről csak passzívan értesülünk.
Természetesen optimista vagyok, hogy egyszer eljön az igazság órája.
a képet innen loptam: http://www.dallasartsrevue.com/members/B/RBarnard/Rita-Barnard.shtml
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése