Mobiltelefon a mozaikcsaládban...hogyan vágjuk el a 21 század köldökzsinórját?

Az internet, a tv, a telefon, a műholdak azt a csodát jelképezik, ami gyakorlatilag egyidejűvé tette a világot. Kevés ország él és tud élni ma igazi elszigeteltségben. Ideig-óráig az információáramlás késleltetésével, megakadályozásával, az emberek jogainak korlátozásával meg lehet fékezni egy ország integrálódását a világgazdaságba és a világközösségbe, de ez magában hordozza a forradalom kockázatát.
Bár a nyolcvanas évek végén a multinacionális vállalatok - igaz még nem Windows, hanem DOS alapon - már rendelkeztek belső levelező és csetelő rendszerrel és honosították meg magyarországi leányvállalataiknál COCOM lista ellenére, de az internet és a mobiltelefon szabadította fel teljesen a korlátokat. Ezek az eszközök már nemcsak a gazdasági, politikai élet szűk elitje számára elérhetőek. Pátosz nélkül állítható, hogy a világ legdemokratikusabb találmányaival sikerült világunkat gazdagítani. Gondolom a mobilcégek már nemcsak az óvodásokat, kisiskolásokat találták meg mint célcsoportot, hanem a magzatokat is, különben nehezen lenne magyarázható a magyarországi több mint száztíz százalékos penetráció (elterjedtség). Egész biztos, hogy a köldökzsinórt felváltotta a zsinórnélküli kommunikáció.

Az információs forradalom eredményeként a mobiltelefon berrobant a családok mindennapi életébe átírva a mozaikcsaládok mikroközösségének normáit, viselkedési szokásait is. Bárcsak az etikai kódexek is berobbantak volna. Párom a szabad döntés és szabad piac híve, így a már hétéves gyermekek kezébe adott tömegpusztító fegyver ( akkor még a mama használt telefonja, azóta zsebpénzből kigazdálkodott újabb és újabb csodamasinák) sem tiltott, csak korlátok közé szorított.
- Politikai korlát nincs: a telefon használható.
- Társadalmi korlát van: étkezés közben nem szabad telefonálni, telefont felvenni.
- Gazdasági korlát van: papa nem fizeti a telefont és hála a mobilcégek árpolitikájának külföldön luxus a használata.

Ami egyfelől rossz hír, másfelől a tabu a telefon külföldön szabály a külföldi utazásokat még üdítőbb szinfolttá teszi. Bármilyen hihetetlen, sem a párom, sem én nem hiányoljuk az életünkből a helyszíni közvetítéseket az életünk fontos eseményeiről (mit ettetek? mit csináltok? Mit fogtok csinálni? Kivel vagytok?). A párom gondos apa. Megkockáztatom, gondosabb mint némely mama és ez a gondosság nemcsak nagyítóval látható. Miért aggódik ennyire a mamájuk?- cikáznak gondolataim míg némán, ma már azt mondhatom póker arccal és mosolyogva végigasszisztálom az alapos és rendszeres nyomozó munkát - Akkor nem aggódott, amikor egy-egy hétvégi síelés kedvéért itthon hagyta beteg kislányát?

Imádunk utazni a párommal és szerencsére az elmúlt években nemcsak kettesben, de a gyerekekkel felpakolva is volt szerencsénk barangolni Európában. Óriási élmény bemutatni egy olyan szegletét a világnak, ahol már voltunk, számunkra sokat jelentett. Két évvel ezelőtt nyáron, Toscanára esett a választásunk. Büszkék voltunk a választásunkra, a szervezésünkre. Szép városok, szuper nyári idő, kemping, tenger és a megunhatatlan tiramisu, rák... és ami legalább ilyen fontos, nincs mobilozás. Sikerült egy egyterűvel kényelmesen megtennünk a tervezett kirándulást és remek ötletnek bizonyult a kempingezés is. A karib tengerre emlékeztető fehér homokos tengerpart és a csodálatos dolomitokbeli via ferrata igazi koronája volt utunknak. Minden tökéletesen sikerült, vallottuk be elégedetten egymásnak az utolsó este.

Szép, szép a kirándulás. de a csúcspont, az összegés. Mi alig várjuk, hogy megkérdezhessük, mi volt a legjobb. A csipetek, alig várják, hogy lelkesen elmesélhessék nekünk, kinek, mi tetszett a legjobban. Szombat délután volt, amikor a Balaton felé robogtunk, hogy a nagyi felejthetetlen palacsintájával és a papapa paprikásával méltón celebráljuk megérkezésünket, amikor elérkezett ez a pillanat. Ömlött a szó a fiatalságból: Firenze, a homokos tengerpart, a biciklizés Luccában, Siena, a tiramisu, a rák, a fagyi, ...amikor megcsörrent Vilmos telefonja. A mama volt.

Tyű de gyors volt a mama. Épp hogy egy órája léptünk át a határon. Még várhatott volna egy órácskát- gondoltam kicsit bosszúsan. Mint a forgatókönyvekben: a csendet vágni lehetett. Aki éppen nem telefonált, várta, hogy sorra kerüljön és az illem az illem, ha valaki telefonál a kocsiban, nem zajongunk. Mi a párommal csak egyszerűen le voltunk forrázva és ezért némultunk el. Bár jó hallani, hogy a gyerekek lelkesen mesélnek a kirándulásról, de rossz hallani a válaszokból kiköveztethető és a mobil tökéletes hangszórójának köszönhetően még az egyterű elejében is tisztán hallható kérdéseket, ami tapasztalatunk szerint később jól felhasználható ellenünk egy kritikus pillanatban. Egyébként is. Ez az élmény először a miénk kell, hogy legyen.

- Merre vagytok? - hallottuk a mama hangját.
- Papa hol vagyunk? - érdezte Vilmos
- A balatoni úton, 20 perc és odaérünk a nagyiékhoz.- válaszolt a párom
- Most megyünk a mamiékhoz és holnap megyünk vissza Pestre- közvetített Vilmos
- Ki van ott? Tünde is ott van? Merre jártatok? Mit láttatok? Hány napot voltatok ott? Ettetek rendesen? Mit ettetek? Hol ettetek? Hol aludtatok? Ott hány napot voltatok? Jól éreztétek magatokat?–Pörögtek a szokásos kérdések és a válaszok. - Ilyen lehet egy jó kihallgató tiszt a CIA-nal gondoltam nem kevés szarkazmussal.
Már úgy tűnt, hogy a legkellemetlenebb kellemetlenjén, a nagyon szeretlek tündérbogaramra, nagyon hiányzol csillagvirágomra adott én is, te is válaszon és az ehhez kapcsolódó megpróbáltatáson túl vagyunk, így maradt még másfél napunk a tíz perc alatt lerombolt idill helyreállítására, amikor a mama aktuális párjának átadta a telefont és az egész bájcsevely kezdődött elölről a férfival. Azzal a férfival, akivel az elsöprő szerelem magyarázatával pikk-pakk összebútorozott és aki a három nőtől született három gyermekét pici korában otthagyta, de párom gyermekeit sajátjaként akarja szeretni. Így sikerült végighallgatni, a mennyire hiányoztok, üres nélkületek a lakás, mikor jöttök már haza, nagyon szeretlek benneteket és Sili ( a nyolc hónapos közös gyerkőc) is szeretne veletek beszélni (ahogy a nyolc hónaposak az útibeszámolókat meg szokták beszélni) egészen biztos őszinte frázisait.
Én bár teljesen le voltam bénulva, mert a tapintatlanság e szintje fokozva az egyterű kényszerű összezártságával nehezen emészthető fehér ember számára , de megpróbáltam párbeszédet imitálni a párommal, hogy ki tudjuk kapcsolni magunkból a hangokat és az azt kísérő sokkoló élményt. A válaszaiból éreztem, hogy a nagy önuralom nagyon nagy szomorúságot próbált palástolni. Gyorsan megérkeztünk és a nagyiék, a Balaton elsöpörte a csipetek mamás, Lacis, Silis hangulatát, de a jelenet örökké belénk maródott.

A mobil természetesen azóta is életünk szerves része. Az idő múlásával az egyre inkább függetlenedő kiskamaszok már sokkal tapintatosabban, diszkrétebben telefonálnak és megtanulták a kikapcsoló gomb használatával időlegesen elvágni a 21 század köldökzsinórját.
A párom a hátrányból előnyt kovácsolt. Mivel nem tudta meggyőzni mamájukat, hogy kezelje a papás hétvégéket tapintatosabban, így a párom harcmodorát felvéve ő is rendszeresen él a korlátok nélküli telefonálás fegyverével.

Mi a tanulság? Bízzál a gyerekek ösztönében a mobiltelefonálás etikettjét illetően. Ők lesznek az elsők, akik a 21. század köldökzsinórját először elvágják és a mamával történő kommunikációt helyes mederben tartják.